A Rigoletto Szőcs Artur rendezésében, Boros Lőrinc szimbolikus, látványos díszletei között kerül színre olyan énekesek főszereplésével, mint Kolonits Klára, László Boldizsár, Laborfalvi Soós Béla, vagy Rácz István.
Victor Hugo 1832-ben írott, A király mulat című drámája alaposan nekiment a kora politikai rendszerének – főszereplője, a púpos Triboulet ugyanis valódi figura, XII. Lajos és I. Ferenc udvari bolondja volt. Ennek megfelelően egy miniszteri rendelet jó ötven évre tilalmi listára helyezte a darabot. Még bőven tiltott volt tehát, amikor 1851-ben Verdi elhatározta, hogy operát ír belőle. Velence katonai kormányzója gyalázatosnak találta egy szexmániás, embertelen uralkodó, egy bérgyilkos, egy prostituált és egy visszataszító, torz udvari bolond szerepeltetését – és az operát előre betiltotta. Hogy egy kétszeresen betiltott történetből mégis megszülethetett a mű, az Verdi kompromisszumkészségének volt köszönhető. A direkt politikai utalásoktól megvált (Triboulet-ból Rigoletto lett, a léha királyból mantuai herceg), de a történet kormányzó által kifogásolt erkölcsi vonatkozásaiból nem engedett. S ez a Rigolettot Verdi legsötétebb, leghátborzongatóbb és leggyönyörűbb operájává tette.
A Csarnokban megrendezett Az én Rigolettóm című ízelítő beszélgetésen a rendező a koncepciójáról a következőket mondta: „Én abból indultam ki, hogy ha egy ember 20-30 évig képes otthon bezárva tartani a lányát, akkor ott valami nincs rendben. A mi Gildánk, Rigoletto lánya pedig elérte a lázadó korát, elege van a bezártságból, és ezért szökik meg az első férfival, aki a Mantovai herceg.”
A Godot-ra várva a játék/szín következő bemutatója lesz, Keszég László rendezésében. A két főszerepben Gáspár Tibor és Görög László látható, akik mellet még Fandl Ferenc és Pásztor Pál játszik az előadásban.
Két csavargó vár egy kiszáradt fa tövében. Nem tudni mióta, nem tudni, meddig. Várják Godot-t, aki megígérte, hogy jön, de mégsem jön. Sem ma, sem holnap. Pedig ha itt lenne, minden más lenne. Ha megjönne, minden jobb lenne.
Keszég László rendezőnek nem ez lesz az első találkozása az abszurd drámával Miskolcon: 2013 tavaszán vitte színre ugyancsak a Játékszínben Ionesco Kopasz énekesnőjét, amely két évadon át volt műsoron, nagy sikerrel. A Nobel-díjas Samuel Beckett klasszikus abszurdja műfajilag ennek a munkának a folytatása, gondolatilag pedig a szintén nemrég játszott Gézagyerekkel rokon: tömör és sokrétű alapmű az élet értelméről, a magára hagyott ember út- és istenkereséséről.
